A www.kajak.hu weboldalon a 2009-es év végén új blogbejegyzéssel jelentkezett kiváló kajakozónk Benedek Dalma, aki a következőket írta az elmúlt időszakbéli történésekről:

"Elég rég jelentkeztem, így most sok mindenről kell beszámolnom. Az elmúlt három hétben rengeteg dolog történt velem, köztük sajnos néhány szomorú esemény is.
Amiről eddig nem írtam: valahogy sikerült összeszednem egy tüdőgyulladást, ami újabb két hétre kivont a forgalomból. Rettenetes volt, úgy fájt a hátam, hogy néha kénytelen voltam ülve aludni. Nem szeretem haszontalannak érezni magam, de ez az a helyzet, amikor az embernek tényleg nincs más választása, csak pihenni, és várni a gyógyulást.
Eléggé megviselt a dolog, főleg, hogy Dusan minden edzésről úgy jött haza, hogy alig állt a lábán. Kati néni nem kímélte a társaságot, én pedig szeretem a kemény munkát, így fájt a szívem, hogy nem tudtam részt venni a tréningeken. Szerencsére meggyógyultam, és három hete újra munkába álltam, ami eleinte elég gyötrelmes volt, de mostanra egész visszazökkentem a dolgos hétköznapokba. Kicsit el vagyok maradva a tavalyi önmagamtól, ami még keményebb munkára ösztönöz, próbálok minden edzésen száztíz százalékot hozni.
Nem csak ez adott okot a bánatomra mostanság, sajnos a múlt héten el kellett altatni a kutyánkat, aki majdnem tizenhat évig volt tagja a családnak. Szegény Roni, már elég régóta beteg volt, és az utóbbi időben sokat tanakodtunk, mi legyen, honnan fogjuk tudni, amikor eljön az idő. A mi okos kiskutyánk erre megadta a választ, napokig nem evett, elvonult, a kertben éjszakázott, jelezte, hogy neki itt a vége. Nem tudtuk eldönteni, ki tegye meg a végső lépést, végül az egész család bent volt vele az orvosnál, amikor elaludt. Megrázó volt, főleg, hogy az én karomban kapta meg az injekciót, de legalább mindannyian el tudtunk búcsúzni tőle.
Ezután a sok szomorúság után ideje témát váltani. Közelednek az ünnepek, ilyenkor a különféle szponzori események is megsokasodnak, elég sok helyre kell ilyenkor elmennünk.Nekem a jövő héten kezdődik az igazi pörgés, összesen négy helyre vagyok hivatalos, köztük az Év sportolója estre. Ráadásul most Tatán edzőtáborozunk, így rengeteget kell majd kocsikáznom, illetve várhatóan az egész hétvégét a konditeremben fogom tölteni, hogy bepótoljam a kimaradt edzéseket.
Sebaj, egy kis szórakozás mindenkinek jár, és persze sok vicces pillanat is akad. A múlt héten például a kecskeméti SOS Gyermekfalu kis lakóinak rendezett Mikulás-napi jótékonysági koncertjén voltam, felhívtak a színpadra, a gyerekekkel kellett beszélgetnem. Nagyon izgultam, mert nem tudtam, milyen kérdésekre számítsak. Gyerekekkel kommunikálni számomra mindig is nagy kihívás volt, valahogy nem jön úgy ösztönösen, mint sok lánynak.
Szóval, felkészültem a kínos jelenetre, amikor majd két értelmes mondatot nem leszek képes kinyögni, amikor megkaptam az első kérdést. A kislány arról faggatott, hogy nős vagyok-e, majd hogy milyen színű az autóm. Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak, és olyan édesek, és nyitottak voltak, hogy a végén szinte folytak a könnyeim a nevetéstől. Iszonyú jól éreztem magam, és a tervezettnél körülbelül tíz perccel tovább voltam a színpadon, alig akartak elengedni. "