Benedek Dalma megszenvedte az ünnepeket

Nagy kalandra készült, de nagy megpróbáltatásokat kapott az ünnepek közötti szabadideje alatt Benedek Dalma. Ötszörös világbajnok kajakosunk Jersey-szigetén élő testvérét készült meglátogatni vőlegényével és nagymamájával, de az út, legalábbis annak indulásos része rendkívüli viszontagságokkal volt teli.
"A Karácsonyt a húgomnál töltöttük Jersey-szigetén. Régóta vártunk erre az utazásra, a repülőjegyeket már szeptemberben lefoglaltuk, és folyamatosan számoltuk a heteket, és izgatottan vártuk a nagy napot. Az egész család, beleértve a hetvenhat éves nagymamámat is lázasan készülődött - nyilatkozta a kajak.hu-nak Benedek Dalma.
- Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a repülés, átszállással, csomag kivétellel, és még sok más kellemetlenséggel, hiszen a nagyim már eléggé benne van a korban, és nehezen tartja a lépést velünk, fiatalabbakkal. Sokszor megáll pihenni, vagy leül kicsit séta közben, és Londonban nem volt túl sok időnk az átszállásra, ami komoly problémákat is okozott..."

"Kedden kora délután utaztunk, úgyhogy mi Dusannal még elmentünk reggel edzeni egy jót, percre pontosan beosztva az időnket, hogy nehogy baj legyen. Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, semmi nem úgy ment, mint ahogy elterveztük. Edzés közben úgy odacsaptam a kezem a medence falához, hogy kettétört a körmöm, így hazafelé, muszáj volt útba ejtenünk a műkörmöst, amivel legalább fél órát veszítettünk, az óriási dugóról a Hungária körúton pedig inkább említést sem teszek..."

"A vérnyomásom az egekben volt, főleg, hogy a rádió ötpercenként bemondta, hogy a londoni repterek a nagy havazás miatt nem fogadnak gépeket. Óriási rohanással kiértünk a reptérre, ahol iszonyatos tömeg fogadott minket. Nagy nehezen elvergődtünk a pultig, becsekkoltunk, majd egy órával a gép indulása előtt beálltunk a túlzás nélkül kilométeres sorba, ami a kapukhoz vezetett. A mamának rendeltünk egy tolószéket, jöttek is érte, úgyhogy a hátralevő időben folyamatosan kétségbeesett telefonokat kaptunk tőle, hogy siessünk, mert ő már a gépen ül. Mindeközben mi araszolgattunk a sorban, és esélyünk nem volt időben odaérni a kapuhoz."

"Dusan elrohant intézkedni, mire közölték vele, hogy aggodalomra semmi ok, majd intézkednek. Ehhez képest tíz perccel a gép indulása előtt még mindig az előcsarnokban tekergő sor közepén tartottunk. Dusan újra próbálkozott, ezúttal sikeresen, kordonon átbújva, folyosókon sprintelve kétszázas pulzussal érkeztünk a géphez. Bezárták az ajtót, elkezdtünk gurulni, majd negyven perccel később sikerült is a levegőbe emelkednünk."

"Londonban két óránk volt az átszállásra, ráadásul fapados járatról lévén szó, a csomagokat is ki kellett vennünk, így nem túlzottan értékeltem az események alakulását. Harminc perces késéssel végre megérkeztünk Londonba. Akkor még másfél óránk volt a Jerseyre induló gépig, így teljesen nyugodtak voltunk. Egészen addig, amíg a csomagkiadóhoz nem értünk, ahol hiába vártuk a cuccainkat, nem jöttek. Dusan megint elrohant intézkedni."

"Nemsokára hívott, hogy semmi baj, szólt, hogy késünk, megvárnak minket. Hetven perccel később megérkeztek a csomagok. Nem elírás, egy óra tíz percet vártunk arra, hogy összeszedhessük a bőröndjeinket. Addigra már olyan ideges voltam, hogy kezem-lábam remegett. Újabb rohanás, majd tizenöt perccel a gép indulása előtt odaértünk a pulthoz, ahol közölték velünk, hogy sajnos erre a gépre mi már nem szállhatunk fel. Ráadásul aznap ez volt az utolsó járat. Ott álltunk este fél nyolckor Londonban, öt csomaggal, és egy hetvenhat éves nagymamával, aki nagyon szeretett volna már lepihenni."

"Újabb intézkedések sora, amelynek eredményeként újra meg kellett vennünk a repülőjegyet Jerseyre, pluszban szállás után kellett néznünk. Nem részletezem a dolgokat, a lényeg, hogy fejenként kétszáz angol fotont költöttünk arra, hogy másnap végre megérkezzünk Jersey szigetére. Azóta is próbáljuk a légitársasággal kifizettetni a jegyet, nem sok sikerrel."

"Ezt leszámítva nagyon jó egy hetet töltöttünk el együtt, egy tengerre néző gyönyörű szobában laktunk, sokat sétáltunk, és futottunk a parton, és rengeteg közös programot csináltunk a testvéremmel. Jó volt újra együtt lenni, pletykálkodni, vásárolgatni. A Szenteste nagyon hangulatosra sikeredett, mivel tavaly nem tudtunk együtt ünnepelni, mert Lindáék nem tudtak hazajönni, így még különlegesebb volt az este. Sajnos gyorsan elrepült a hét, és nehéz szívvel szálltunk fel a gépre, tudván, hogy legközelebb szeptemberben látjuk egymást. Szerencsére a haza utunk sima volt, azt hiszem, az lett volna az utolsó csepp a pohárban, ha hazafelé is történik valami."

"A szilvesztert baráti társaságban, egy szolid házibuliban töltöttem, majd a héten újra indultak az edzések. Ez az utolsó nagy nekirugaszkodás a tavaszi vízre szállás előtt, ami a tavalyi évhez hasonlóan most is Sevillában lesz. Szerencsére most nem leszünk annyian, így remélhetőleg a víz is nyugodtabb lesz."