A klub története az atlétikával kezdõdik, hiszen megalapítását néhány olyan atlétizáló fiatal kezdeményezte, akik elégedetlenek voltak a Nemzeti Torna Egylet merev tornaszellemével. Ez a kis csoport már 1888 augusztusában zártkörû atlétikai versenyt rendezett a Stefánia út és a Hermina út között fekvõ Freudiger-villa udvarán, nyomtatott programmal és belépõjegyekkel. Amikor az NTE ezért kizárással fenyegette meg a fiatalokat, önként kiléptek az egyesületbõl. A három hónappal késõbb hivatalosan megl akult MTK elsõ nyilvános versenyét 1889. április 21-én tartotta meg a tattersali Ügetõ pályán, amelyre tagjain kívül a Sportkedvelõk Köre négy, az NTE egy versenyzõjét nevezte. A mûsoron nyolc atlétikai szám, továbbá súlyemelés és korláttornázás szerepelt. Az ifjú egyesület elsõ gyõzelmét a gyalogló Kohn Arnold szerezte. Ettõl kezdve atlétái szorgalmasan gyakoroltak a Stefánia úton, a gödöllõi országúton és az ügetõpályán Horner Ármin amatõr edzõ vezetésével. Szeptember 15-én az MTK újabb versenyt rendezett.

A szakosztály versenyzõinek és gyõzelmeinek száma évrõl évre nõtt és a millenium közeledtével a klub már meghatározó szerepet játszott a magyar atlétikában. Soraiból különösen ketten emelkedtek ki. Malcsiner Gyula a korszak legjobb távfutója volt, megnyerte Alsó-Ausztria és Bécs bajnokságát is. A késõbb alakult MASZ utólag három országos rekordját hitelesítette, ezek közül a 1000 m-es (2:43 perc, 1894) csúcsa 12 évig állt fenn. A másik erõsség, Weisz Ármin a vágtatávokon ért el egykori mércével kitûnõ eredményeket, 100 m-en 11 másodpercet is futott. Jól szerepelt még a hosszabb távokon Gallotsik Sándor is. Az MTK színeiben versenyzett egy ideig Kellner Gyula is, de az elsõ athéni olimpián már a BTC tagjaként lett a maratoni futásban harmadik. Kakas Gyula, a jeles magas- és rúdugró tornászként vett részt az olimpián.

A millennium évében megépült Millenáris-pálya jelentosen elõsegítette a fõvárosban az atlétika fejlõdését, ezentúl már az MTK atlétái is itt tarthatták edzéseiket. 1897 tavaszán megalakult a Magyar Atlétikai Szövetség, amely átvette a sportág irányítását, vendet teremtett a bajnokságok rendezésében és megkezdte a csúcseredmények nyilvántartását. Az MTK 1905-ben lépett tagjai közé. A századfordulóig a kék-fehérek több mint 100 gyõzelmet arattak, de a szakosztály fejlõdése egy idõre megakadt. Erõsségei közül többen abbahagyták, vagy más egyesületbe távoztak.

Az újabb fellendülés az 1900-as évek derekán indult meg, elsosorban a súlylöko László Géza, a két sokoldalú Holits, Gábor és Ödön, továbbá a középtávfutó Radóczy Károly jó szereplése révén. Az atlétika feletti fennhatóságért 1906 oszén kitört MASZ-MOTESZ "háborúban" az MTK végig az atlétikai szövetség oldalán állt. A bajnoki helyezések után az 1907-es esztendo azután meghozta a már nagyon várt sikert: a kék-fehér atléták közül elsoként, Rökk Ede magyar bajnokságot nyert a távolugrásban 639 cm-es eredménnyel. Schubert Erno 100 yardon osztrák bajnoki címet szerzett, s a 4x100 m-es váltó itthon verhetetlen volt. 1908-ban Lovas Antal lett a második bajnok, 3 mérföldön, s a vele megerosödött hosszútávfutó-gárda jól szerepelt az eloször kiírt mezei bajnokságon. Ekkor tunt fel a saját nevelésu fiatalok között a még középiskolás magasugró, Wardener Iván. A világháborúig terjedo idoszakig a kék-fehérek legeredményesebb versenyzoje lett. Sportpályafutása során 53 gyozelmet aratott, négyszer nyert magyar, kétszer cseh .: egyszer osztrák bajnokságot, s 1911-ben elsoként jutott túl a 190 em-es magasságon.
Osszel egy visszautasított nevezés kapcsán a klub úgy érezte, hogy nem kapott sérelméért elégtételt a MASZ-tól, s ezért kilépett tagjai közül. Csak hat év múlva tért vissza a szövetségbe, de versenyein továbbra is részt vett. 1909-ben a távolugró Holits Ödön (aki válogatott labdarúgó is volt) és a diszkoszveto Antal Pál lépett a bajnokok sorába, utóbbi a cseh bajnokságon is gyozött. A megerosödött MTK ezekben a gyozelmek száma alapján, amely akkor az együttesek rangsorolását képezte, biztosan tartotta az országban a harmadik helyét. Lovas és Wardener mellett a csúcsjavítók közé került a gyalogló Mazák Imre és Patak János is.

Az 1912-es esztendõ a szakosztály életében is fontos eseményekkel kezdodött, tavasszal uganyis elkészült a Hungária körúti sporttelep, s igy a kék-fehérek most már saját otthonukban készülhettek. Wardener bajnoksága mellett gyozött atlétáink elso válogatott viadalán, az osztrákok ellen, s a stockholmi olimpián nyolcadik lett. A bíztatóan fejlodo vágtázók közül Szalay Pál is bekerült az olimpiai csapatba. Ebben az idoben gyaloglóink révén már jelentkeztek a munkásegyesületek is, ifj. Ripszám Henrik az MTE, Soltész Márton az Egyetértés elso bajnokságát szerezte.
Az MTK tartotta a lépést a hazai atlétikában megindult rohamos fejlodéssel és állta a sarat az egyesületek között kiélesedett versengésben. 1913-ban nagy sikereket arattak a vágtázók. A bajnokságon Szalay mindkét távot megnyerte és 100 yardon mögötte két MTK-s, Szenes József és Boros Géza ért a célba. Rajta kívül még Rajz Ferenc (88 yardon) és Wardener lett elso. Szalay 100 m-en 11 másodperccel beállította a magyar csúcsot, gyozött az osztrákok elleni viadalon. Az Ondrus, Szenes, Rákos, Szalay összeállítású 4x100 m-es váltó - még álló váltással - 44,4 mp-es kituno idot ért el. Az idény kiemelkedo eseménye volt, hogy a KAOE júliusi versenyén Rajz Ferenc, az MTK 19 éves futója 500 m-en 1:07,6 perccel a magyar atléták közül elsoként állított fel hivatalos világcsúcsot.

Az 1914-es év elso meglepetését az MTK okozta, a mezei bajnokságon a piros mezes munkásfutók Vörös Vince vezetésével az egyéni és csapatversenyben is elhódították az elsoséget. Az MTK atlétái Holits Ödön edzo irányításával az utolsó békebajnokságon négy gyozelmet arattak, Szenes József (100 yardon 10 mp-es csúcsbeállítással), a német állampolgárságú Mickler György (880 yard), Marschalkó Teófil (1 mérföld) és ismét Wardener révén. Válogatott színekben Szenes és Marschalkó gyozött az osztrákok ellen. A hadüzenet elott az MTK rendezte az utolsó nemzetközi versenyt. A világháború kitörése azután egyszeriben véget vetett a magyar atlétika és a szakosztály fejlodésének. A harcterekrol sok neves atléta nem tért többé vissza.

A háborús évek alatt a behívások és az egyre nehezebb körülmények ellenére az MTK hétszer avatott bajnokot. Nagy nyereséget jelentett az FTC-ból átlépett közép- és hosszútávfutó Grosz István, aki 1918-tól hét bajnoki címet szerzett kék-fehér szinekben. A Tanácsköztársaság idején a gátfutó Helfer Béla növelte a bajnokságok számát, majd az MTK-é lett a pálma az elso 4x400 m-es bajnokságon. Közülük a sokra hívatott Harmat László, a háromszoros 800 m-es bajnok a fehérterror áldozata lett. Az MTE hosszútávfutói a háború alatt is megorizték fölényüket. A csúcsokat is dönto Vörösön kívül Bognár József, Fonyó Márton, Bese József és Kaiser János is feliratkozott a bajnokkok közé, majd a háború után sorozatban megynerték a mezei és az 5000 méteres csapatbajnokságot.
Az MTK szakosztálya viszonylag gyorsan pótolta a háborús veszteségeket és a húszas évek elején újabb fejlodésnek indult. Sikeresen szerepelt egy ideig színeiben a rövidtávfutó Kurunczi Lajos, új nevek tuntek fel a bajnokok között a hosszútávfutó Csitbay József és a magasugró Magyar József személyében. A dr. Váradi Mihállyal megerosödött hosszútávfutó gárda 1922-tol évekre elhódította az elsoségeket a csapatbajnokságokon. Ezekben az években a labdarúgócsapat nagy szurkolótábora a versenyeken lelkesen buzdította az atlétákat. A szakosztályban kituno, baráti szellemet teremtett a nagy "hármas": dr. Bodánszky Pál elnök, Hertzka Rezso, a fáradhatatlan szakosztályvezeto és Bodor Ödön edzo, az egykori kiváló futóbajnok. Nevelomunkájuk révén a fiatal tehetségek egész sora tunt fel, a kék-fehérek számos bajnoksággal az ifjúsági atlétikában kivívták az elsoséget. A szakosztály az ország legnépesebb versenyzogárdájával rendelkezett, és a MASZ munkastatisztikájában évekig a második helyen végzett. A felnóttek közül Muskát László az 1924-es párizsi olimpián tagja volt a 4x100 méteren negyedik helyezett váltónak, 110 m gáton bajnokságot nyert, majd 15,6 mp-es rekordjával a kék-fehérek közül az elsoként lett a MASZ aranyjelvényének birtokosa. Grosz folytatta sikeres szereplését és csúcsokat is javított. A válogatottban egyre gyakrabban szerepeltek a kék-fehér atléták. 1927 januárjában azonban a szakosztályt súlyos veszteség érte: Bodor Ödön a Mujégpályán elesett és koponyaalapi törés következtében elhunyt. Utóda Gáspár Dezso lett.

Az évtized végén egy nagy tehetség, Marton József bajnoksága mellett 1500 m-en 4:03,2-vel rekordot futott, s részt vett az amszterdami olimpián is. A bajnokok sorába lépett a gátfutó Jávor (Jáhn) István és a tízpróbázó Háhn Károly is.

A 20-as évekre esett a KAOE fénykora. Kituno rövidtávfutói sorozatban taroltak a 4x100 m-es váltóbajnokságokon. Kimagaslott közülük Gero Ferenc, aki egymaga kilenc egyéni bajnoki aranyérmet nyert. Európa legjobb vágtázói közé került, Kurunczival együtt szerepelt az olimpián negyedik váltóban. 100 m-en 10,5 mp-es idejébol csak azért nem lehetett rekord, mert külföldön érte el. Magyar Lajos 200 m gáton lett háromszoros bajnok. Az Egyetértésnek Király Pál aratott maradandó sikereket a hosszabb távokon és maratoni futásban összesen hét bajnokságával, míg Fekete Mihály a gyaloglásban bizonyult a legjobbnak, s mindketten tagjai voltak az olimpiai csapatnak. Király nyomdokába lépett késobb a maratoni távon és nemzetközi hírnevet szerzett a többszörös bajnok Galambos József. Az MTE érdeme, hogy elsoként rendezett versenyeket hazánkban az atlétanok számára, és szívós erofeszítésének eredménye képpen a MASZ 1926-ban átvette a felügyeletet a noi atlétika felett. Az elso magyar noi országos csúcsot Miskey Gizella, az MTE atlétanoje állította fel 1927-ben 800m-en. A csak 1932-tol kiírt noi bajnokságon a gerelyhajító Lamos Margit négyszer bizonyult a legjobbnak, a vágtázó Deák Aranka többszörös válogatott volt.

A 30-as évek elején ismét hallattak magukról a kék-fehér vágtázók. Gero Ferenc az MTK színeiben fejezte be sikerekben gazdag versenyzoi pályafutását 1930-ban, 10.6 mp-el gyozött a Budapest-bajnokságon. Nyomában eloretört öccse, Gero Gábor 100 és 200 m-en (kétszer is) bajnok lett, százon beállította a rekordot és a berlini olimpián is szerepelt. A fiatal Gyenes Gyula 100 m-en követte példáját, majd tagja volt az 1934-es, elso Európa-bajnokságon másodikként végzo 4x100 m-es váltónak. Az ifjúságiak közül kiemelkedett a hosszútávfutó Simon István öt bajnokságával. Nyereséget jelentett a szakosztálynak két vidékrol felkerült kituno versenyzo. Szilágyi Jeno 5000 és 10 000 m-en egyaránt kétszer is feliratkozott a bajnokok közé, csúcsot javított és a torinói EB-a is helyezést szerzett. Madarász Endre a legjobb magyar diszkoszvetok közé tartozott, 48,31 m-es eredményével aranyjelvényt szerzett. A szakosztályt 1934-ben érzékenyen érintette Gáspár Dezso halála. Átmenetileg Goldmann Ignác ("Bundi") az egykori ismert hosszútávfutó helyettesítette amator oktatóként, majd Simek Ferenc, az agilis fiatal testnevelo tanár lett az edzo. Munkáját azonban sok nehézség akadályozta az ellenséges és egyre nyomasztóbb politikai légkörben. A régi erosségek közül többen más egyesületbe léptek, a fiatalok közül sokan elmaradtak. A második világháború elott az utolsó kiemelkedo versenyzo a maratonista Kiss József volt két bajnokságával,1940-ben elért 2:36:10,6 órás csúcsát csak 11 év múlva döntötték meg. Ezután a szakosztály beszüntette muködését. A kényszerszünet alatt sok tagja vesztette életét a háborúban, vagy mint dr. Bodánszky Pál, Grosz István és dr. Váradi Mihály, a két régi bajnok, a gyilkos fasizmusnak esett áldozatul.

A felszabadulás után pálya, felszerelés és atléták nélkül mindent elorol kellett kezdeni. Hertzka Rezso újságfelhívásokkal indította el a szervezést és 1945 nyarán már összegyült egy kis gárda, amely az FTC vendégszeretetét élvezve az Ülloi úton tarthatta edzéseit. A toborzásban Goldmann "Bundi" segített, Paulinyi Jeno vezette az edzéseket, Képessy József megszervezte a noi csapatot. Egymás után jelentkeztek a Gero fivérekkel az élükön a régi versenyzok és mindenben igyekeztek segíteni a munkát. Az elso sikerek Tribold Jeno nevéhez fuzodtek két ifjúsági bajnoksággal. Ugyanakkor az MTE-nek Németh Béla, a veterán hosszútávfutó, az újjáéledt KAOE-nak az akadályfutó Rátonyi Sándor, a gyalogló Kapusi János és a rövidtávú váltók szereztek bajnoki babérokat. 1947-ben az ifjúságiak, a középtávfutó Martinetz Árpád és társai már egyre bíztatóbb eredményekkel jelentkeztek. A kék-fehérek közé lépett Agócs Jeno gátfutó az edzoi teendoket is átvette. Az év végén elhunyt Hertzka Rezso, aki csaknem négy évtizedig állt a szakosztály élén. Utóda, Szilágyi Sándor hozzáértésével és áldozatkészségével nagymértékben hozzájárult a szakosztály gyors fejlodéséhez. 1948-ban a kituno nevelomunkát az ifjúsági bajnoki pontverseny megnyerése bizonyította. A felnott gárda a gerelyhajító Umbray Katalinnal, majd a rúdugró Zsítvay Zoltánnal erosödött, 1949-ben Farkas Mátyás vezetésével már több edzo kovácsolta a sikereket. Lombos Dezso 400 gáton az MTK felszabadulás utáni elso atlétikai bajnokságát nyerte, ehhez járult 4x200 m-es váltó (Lengyel, Locsei, Lombos, Szebeni) és a noi gerelyhajító-csapat (Umbray, Laczó, Rágyánszky, Vékony, Ruttkai) gyozelme. Ebben az évben került az élvonalba Szebeni Ottó, a fiatal, saját nevelésu vágtázó-reménység, tagja volt a foiskoiskolai világbajnokságon gyoztes, majd csúcsot javító 4x100 m-es váltónak. Szebeni 1950-ben élete legnagyobb formájában 100 méteren 10,6, 200 m-en (igaz, hátszéllel) 20,9 mp-el gyozött a bajnokságon, s újabb nemzetközi sikereket aratott. Mellette Lombos "ismételt" és Umbray Katalin is bajnok lett, a kituno rövidtávfutó-gárda pedig mindhárom (4x10 4x200, 4x400 m) váltóbajnokságot hazavitte. 1951 három bajnokot avatott Simon István (maratoni), Vígh Erzsébet (gerely) és Pénzes Margit (ötpróba) személyében.

A következo évben nyerte elso bajnokságát, 10 000 m-en (s elozoleg elso rekordját futotta 3000 m-en) a szakosztály színeiben Kovács József, a Nyíregyházáról felkerült aprótermetu hosszútávfutó, valamint Pénzes és a négyszeres csúcsjavító Józsáné. Ekkor már Farkas Mátyáson és Agócs Jenon kívül olyan kituno szakemberek is tevékenykedtek az edzoi karban, mint dr. Bácsalmási Péter, dr. Csaplár András és Szepes Béla. Egyre több Bástya-atléta került a válogatott csapatokba és négyen közülük eljutottak helsinkí olimpiára is. Bíztatóan fejlodött az utánpótlás is. 1953-ban Kovács, a rekords~ rozatát folytató Józsáné és Vígh mellé felkerült a bajnokok listájára Botár Attila (200 méter gát) és Jeszenszky László (3000 méter akadály) is. Ez volt Kovács József, a "Bütyök" - ahogyan hívták -, elso nagy idénye. Többszöri csúcsjavítás után a szeptemberi magyar-szovjet viadalon 5000 m-en ledolgozta óriási hátrányát és a Népstadion 80 ezer nézoinek tomboló buzdítása közepette 14:01,2 perces nagyszeru csúccsal legyozte VlagyimirKucot. Egycsapásra a közönség kedvence lett és sikere sokat használt a sportág hazai népszerusítésének. Ugyancsak a világ legjobbjai közé került az akadályfutó Jeszenszky is. A futónok közül Bende Franciska ismét csúcsot javított 300 m-en.

Az 1954-es esztendo lett az eddigi legeredményesebb a szakosztály történetében. Vezetésébe kapcsolódott Szabó István, a tapasztalt szakember. Kilenc egyéni felnott bajnokságot szereztek az atléták a Vörös Lobogónak. Kovács a mezeivel együtt egymaga hármat, rajta kívül Csenger (110 m gát), Somogyi János (50 km gyaloglás), Bolyki István (hármas), Kertész Tibor (tízpróba), Serédi Zsuzsa (diszkosz) és Laczó Ilona (gerely) állt fel a dobogó tetejére. Kovács József újabb nagy bravúrt vitt végbe; a csehszlovákok elleni viadalon a Népstadionban, a világon elsoként gyozte le 10 000 m-en a többszörös olimpiai bajnok Emil Zátopeket! Késobb a magyar atlétika számára oly sikeres berni Európa-bajnokságon második lett mögötte. A szakosztály Bernben indult hét válogatottja kötül helyezést szerzett még Jeszenszky, Somogyi és a 4x400-as váltóban Karádi Péter. Az idény folyamán Somogyi 30 mérföldön és 50 km-en a világrekordnál jobb idot gyalogolt, s Kovácson kívül kivette részét a csúcsjavításból Jeszenszky, Bolyki és Vígh is. Az 1955-ös mezei bajnokságon Jeszenszky mellbedobással megelozte Kovácsot, aki a pályaidényben 10 000 m-en kárpótolta magát. A magyar férfi válogatott nagy sorozatában négy viadalon gyozött, Pozsonyban Zátopek ellen is - rekorddal. Újra bajnok lett Vígh Erzsébet (aki elsoként hajította túl az 50 m-t), Serédi Zsuzsa és hosszabb szünet után Lombos. Az 1956-os olimpiai évben Kovács bajnoki cím nélkül maradt, viszont Melbourne-ben 10 000 méteren, önmagát felülmúlva, élete legjobb idejével (28:52,4) ezüstérmet vívott ki. Még három klubtársa indult az olimpián. Az idény legeredményesebb kék-fehér versenyzoje Jeszenszky volt. Vezetésével harmadszor gyozött a mezei csapat, majd a pályabajnokságon akadályon 8:40,8-as kituno csúcsot futott. Nyomában bíztatóan fejlodött a fiatal Dehény Ferenc, aki a csapatsikerekben is részes volt. A noi gerelyhajításban bajnok Vígh már 52,69 m-re javította rekordját. A felnöttek mögött sokat ígéro ifjúsági gárda sorakozott.

A népi forradalom után a szakosztály számos olyan fiatal atlétáját vesztette el, akik többsége hamarosan már az élvonalat erosíthette volna. Eros visszaesés azonban így sem következett be. Kováccsal az élen a hosszútávfutók három éven át megorizték fölényüket a mezei futásban. A pályán az utánpótlásból kinott Kovács (Korda) István eloször, Vígh utoljára iratkozott fel a bajnokok közé, a noi gárda váltó- és csapatbajnokságokkal jelentkezett. Kovács "Bütyök" 1959-ben nyerte utolsó bajnokságát, 5000 méteren 13:47,6-os egyéni rekorddal, a fiatalok közül elso bajnoki sikerét aratta a súlylöko Bognár Judit, aki már ifjúsági korában elkezdte a csúcsjavítást, s 15 m fölé került.
A hatvanas évek elején Kovács, Jeszenszky és még néhány élversenyzo visszavonult, többen más egyesületben folytatták és a felnott gárda alaposan meggyengült. Csak 1962-ben avatott ismét bajnokot a szakosztály a maratoni futó Szalay Béla személyében, majd kétszer gyozött a maratoni csapat, közben Farkas Mátyás vezetésével az edzok, Kelen János, Kovács (Kiéri) József, Karádi Péter, dr. Bényi Károly, Bessenyei Gyula eroteljes nevelomunkába fogtak és jó baráti szellemet alakítottak ki a fiatalok között. Hamarosan már az ifjúsági és serdülo bajnokságokon is eredményes utánpótlás bontakozott ki, s soraiban olyan tehetségek tuntek fel, mint Rózsa István és Mohácsi Péter. Eredményesen szerepelt ebben az idoben a Bp. Vörös Meteor. Az akadályfutás csúcstartója, Mácsár József egy, a sokoldalú Rózsavölgyi Jánosné négy bajnoki címet szerzett. Rockenbauer István tehetséges dobócsoportjában érte el elso figyelemre méltó eredményeit Németh Angéla, a késobbi gerelyhajító olimpiai bajnoknõ.

Az újabb egyéni bajnokságra a kék-fehéreknek 1967-ig, Bachné Tóth Mária mezei gyozelméig kellett várniuk. 1969-ben a szakosztály vezetése Kelen János elnökletével rendezte a sorokat, szoros kapcsolatot teremtett a szakosított csoportok között és sikerült megállítania a visszaesést. Ebben az évben kezdte nagyszeru sorozatát Rózsa István, aki 400 méteren hat alkalommal bizonyult az ország legjobbjának, s a magyar csúcsot 46,6 mp-re szorította le. A már ifjúsági korában kitunt Mohácsi Péter 1500 méteren, késobb 5000, 10 000 méteren és a kismezein szerzett bajnoki címet. Hosszú idon át az élvonalba tartozott kívüle Pfeffer Ottó, majd a Tóth Bélával megerosödött gárda kismezein csapatban is gyozött. Koppányi Zsolt válogatott volt 400-as gáton. A 70-es évek derekán a fuzióig Karádi Péter töltötte be a vezeto edzoi tisztet. Kovács "Bütyök" tehetséges fiatal közép- és hosszútávfutó-csoportot szervezett, amelybol elsosorban Borsos József ért el figyelemre méltó eredményeket. Bekapcsolódott az edzoi munkába a régi bajnokok közül Lombos Dezso is. Az OTSH-nak az atlétika fejlesztésére vonatkozó állásfoglalása után a szakosztályt a B-kategóriába sorolták.

Az idoközben a kiemelt egyesületek közé sorolt MTK-VM vezetosége 1979-ban hozzálátott a szakosztály átszervezéséhez és megerosítéséhez. A már meglehetosen koros és felnott gárda feltétlenül felfrissítésre szorult. A vezetoedzoi posztra Benko Ákos került. A lehetoségeket felmérve elsosorban a vágtázó, a gátfutó és a dobó szakág fejlesztését tuzte ki célul. Elképzeléseinek megvalósításához a nyolcvanas években hathatós segítséget kapott Heller György szakosztályelnöktol. Vezetésével edzotársai, Spiriev Bozsidárné, Veress Lajos, Erdei László, Kovács Zoltán eredményesen foglalkoztak a csoportjukba tartozó versenyzokkel.
Az átigazolásokkal megerosödött szakosztály ismét elindult felfelé, s ettol kezdve már nem múlt el év bajnokság nélkül. A diszkoszveto Csiszár Ferenc kétszer egymás után gyozött, a súlylöko Vörösné Herth Hajnal szabadban és csarnokban három bajnoki címet szerzett, majd Vörös Sándor a kalapácsvetok téli bajnokságán lett az elso. A szakosztályban bontakozott ki Bácskai Márta, aki diszkoszvetésben 1983-tól sorozatba négy alkalommal állt fel a dobogó tetejére, többszöri javítás után 1986-ban 66,48 méteren nemzetközi viszonylatban is kituno csúcsot állított fel, s ráadásul súlylökésben is a legjobbnak bizonyult. Csak sérülése miatt nem vehetett részt a stuttgarti Európa-bajvokságon, de a Grand Prix-versenysorozaton a harmadik helyen végzett. A futók is hallattak magukról. Vágó Béla "felelevenítette" az akadályfutásban a kék-fehér hagyományokú. Szabó Éva a fedettpályás bajnokságon 60 méteren gyozött és jól szerepelt távolugrásban is. Tarjányi Eszter a gátszámokban érmes helyezéseket ért el. Villányi Balázs sokat javult és válogatott lett 110 m gáton. Az idosebbek közül Kiss Tibor 16 méteren felüli eredményekkel állandó válogatott volt hármasugrásban.