1%

1%
Idén is mód van arra, hogy a magánszemélyek éves személyi jövedelemadójuk 1 % - át az MTK utánpótlás korú sportolóikra fordíthassák.
A támogatásból sportfelszerelést és a sportolók képzését biztosítjuk. Ezért arra kérjük Önt, hogy adójuk 1%-val támogassa ilyen módon az MTK Sportalapítványát.
Adószám:
19010155 - 1 - 42

FRISS HÍREK

KÉPEK

további képek >>

A fáma szerint alig öt évvel az MTK megalakulása után néhány, utcai verekedésekben szerfelett járatos környékbeli nehéz fiú kopogtatott az egyesület ajtaján, azzal a határozott szándékkal, hogy eddigi kedvtelésüket ezentúl sportszerû kereteken belül, kék-fehér színekben szeretnék mûvelni. Túlzás lenne állítani, hogy kirobbanó lelkesedés fogadta õket, hogy a vezetõség tagjai egyenként ölelték keblükre a jelentkezõket, el azonban nem küldték õket, sot lehetõséget teremtettek, hogy egy sötét tornaterem szegletében a birkózók és az atléták mellett még edzhessenek is. Bánó Manó, Strausz Ernõ és társaik éltek is ezzel, rendszeres munkába kezdtek, és ez a ténykedésük egyben az MTK ökölvívó-szakosztályának létrejöttét is jelentette. Mindebbõl mennyi az igazság, és mennyi, amit késõi krónikások utólag ötlöttek ki? Aligha lehetséges manapság eldönteni. Annyi mindenesetre valószínû, hogy valami különösnek kellett lennie a szakosztály alakulásában. Egyrészt ugyanis utólag rekonstruálva, oksági érvekkel szerfelett nehéz volna magyarázni, hogy miért is lehetett törvényszerû, hogy a bázisát Magyarországon az alsó és felsõ tízezer körében megtaláló boksz egyszeriben gyökeret vert a különösebben se ide, se oda nem tartozó MTK-nál. Másrészt pedig valamifajta különösség, valamifajta szokatlanság, rendkívüliség kezdettõl végigkísérte a szakosztály történetét.

Már rögtön az elsõ jelentkezés kisebbfajta szenzációt tartogatott, lévén, hogy néhány hónapos gyakorlás után az 1893 szeptember 24-én rendezett országos viadalon Handler György remek teljesítménnyel minden ellenfelét legyõzve az elsõ helyen végzett. Két év múlva már kifejezetten klasszis versenyzõje is volt a gárdának. A BTC viadalán parádés öklözéssel diadalmaskodó Beck Arturt, a korabeli leírások alapján, alighanem méltán lehet tekinteni a jóval késõbb Adler Zsigmond által iskolává fejlesztett vívó-stílus elsõ hazai elõfutárának. A létezés feltételei, a munka körülményei mindazonáltal sem ekkor, sem a következõ idõkben nem változtak. Pici terem, minimális támogatás, katasztrofális felszereléshiány, olyannyira, hogy az edzéseken a legjobbak is egymás kezérõl kapdosták le a kesztyût, hogy egyáltalán gyakorolhassanak. Valóságos csoda, hogy ezek ellenére a szakosztály egyre nõtt, erõsödött, s a kilencszázas évek elején súlycsoportonként már házibajnokságokat is rendezhettek. Az egy-egy ilyen házibajnokságon lezajlott Strausz-Zwack nehézsúlyú döntõ például országos eseménynek számított, a sportág egyik nagy, évtizedeken át élõ, ható legendája lett.

A folytatás azonban elmaradt, a történet ezen a ponton megszakad. A tízes évek elején megszûnt a szakosztály. Egy korábbi krónikás ezt is a világháború számlájára írta. Vélhetõ azonban, hogy a harcok miatti létszámmegcsappanás csak egyik tényezõ lehetett, a megszûnésben közrejátszhattak bizonyos sportágon és egyesületen belüli óvódások. Mindez azonban nem az elso, se nem az utolsó furcsaság, rejtélyesség a szakosztály históriája folyamán.


Amilyen váratlanul szûnt meg a tízes évek derekán a szakosztály, csaknem olyan meglepõ módon született újjá a huszas évek elején, gyakorlatilag a semmibõl. A döntõ különbség a kettõ között, hogy az utóbbinak nagyon egyértelmûen és pontosan körülhatárolható magyarázata van. Pillitz Nándor személyében, aki kivételes egyéniség volt. Nyelvzseninek tartották, a fényes értelmiségi karrier lehetõsége szinte tálcán kínálkozott elotte. Rendkívüli képességeivel azonban javarészt a sportot szolgálta. Felbecsülhetetlen szerepe volt abban, hogy az ökölvívás, leválva a birkózásról, önálló sportággá vált, és megindulhatott világra szóló sikerek felé vezetõ útján. Az igazi nagy szerelmet azonban az MTK jelentette számára, így aligha csodálható, hogy tevékenységéhez fûzõdika a huszas években a kék-fehér szakosztály újjáalakítása. Az újjáalakulást viharos fejlõdés követte. Úttörõként Fás Imre jelentkezett, aki 1925-ben 12 rangos hazai- és nemzetközi versenyt nyert egyhuzamban. 1927-ben a magyar bajnokságon már három MTK-s bokszoló álhatott a dobogó felsõ fokára. Könnyûsúlyban Erdõs László -õ késõbb nehézsúlyig végigversenyzett minden súlycsoportot -, nehézsúlyban Grósz Gyula, középsúlyban pedig a korszak egyik legnagyobb magyar ökölvívója, Micsicsák Gyula. Ezekben az idõkben úgy tûnt, hogy eddig szinte nem is remélt perspektivák nyílnak meg a szakosztály elott - a többi kikövetkeztethetõ; a gárda röviddel késöbb ismét feloszlott.


Feloszlott a fénykorában, hogy aztán sok év multán a legnehezebb idõkben alakuljon ismét újjá. A szörnyû háborús pusztulásokat követõen, közvetlenül a felszabadulás után. Az indulás ezúttal némiképpen nehezebb volt. Említést érdemlõ esemény az 1951-es év krónikájából, hogy ekkor jött a szakosztályhoz egy már akkor nem túl fiatal versenyzõ, akinek további eredményei alátámasztották, hogy leigazolása nem volt felesleges tintapocsékolás. Neve még ma is, halála után is jól cseng ökölvívóberkekben. A jövevényt úgy hívták: Papp László... Igen, minden idõk egyik legnagyobb amatõr ökölvívója, a pályája delén már nemzeti mítosszá vált Papp Laci már a Bástya öklözõjeként lépett szorítóba a helsinki olimpián, és nyerte élete talán legnagyobb formájában miásodik olímpiai aranyát. Négy évvel késõbb a harmadik olimpiai gyõzelmét már a Vasasban érte el, majd profiként jutott egyedülálló pályájának csúcsára Európa-bajnoki gyõzelmével és a világranglistán elfoglalt elsõ helyével. A Hungária körúton töltött éveket legszebb emlékei közé sorolta. Az MTK-ról a klub százéves centenáriumán így beszélt: "Számomra az ott eltöltött évek felejthetetlenek voltak. Nagyon jól éreztem magam ott, és amikor ma beszélünk sportról, ökölvívásról, akkor ugyanannyira tartom magamat MTK-snak, mint Vasas versenyzõnek!".

 

A korszak másik kimagasló egyénisége a rendkívül szívós, kemény minden ellenfelét felõrlõ-elnyûvó Horváth István, aki 1953 és 1956 között pehelysúlyban négy magyar bajnoki aranyérmet nyert. Mivel négy esztendõ alatt többet nemigen lehetett.


Az 1956-os események után nagyon hamar talpra állt a szakosztály. Ebben nagy szerepe volt az edzõi pályája elején álló késõbbi világhírû mesternek, Énekes Árpádnak. Énekes személyében hallatlanul koncepciózus, céltudatos, energikus szakember vette kézbe a szakosztály irányítását, és ez rövidesen nagyszerû sikereket eredményezett, Rayogó csapat kovácsolódott itt azokban az években, olyan kiválóságokkal, mint az EB bronzérmes Szénási Ernõ, a magyar bajnok Fekete Pál, Vona József, Holló Antal, Marosi Andor, akik éppen úgy voltak szívvel-lélekkel küzdõ csapatemberek, mint kivételes egyéniségek, és persze a Papp utáni idõk legnagyobb hazai klasszisa, Török Gyula. Szertelen volt, fékezhetetlen, zabolátlan, a szorítóban és szorítón kívül egyaránt. Ezért volt zseniális öklözõ és problematikus ember, ez jelentette nagyságát és korlátalt, ez eredményezte és okozta karrierjének különös históriáját. 1959-ben EB-ezüstéremmel robbant a nemzetközi élvonalba, egy évvel késõbb Rómában frenetikus öklözéssel nyert aranyérmet, aztán kallódó évek következtek, már-már úgy tûnt, végleg elvész a sportág számára, amikor váratlanul visszatért, a tokiói olimpián ismét csúcstormában öklözött, ám az elsõ összecsapáson nyerõ állásnál megsérült, és emiatt búcsúra kényszerült. Így zárult egy ragyogóan dicsõ, tragikus, mégis felemelõ és egyedülálló pályafutás.
Az ígéretes bontakozás közepette megtorpanást jelentett, hogy Énekes Árpád elkerült a szakosztálytól, a válogatott edzõje lett. Az évtized derekától azonban Fogarasi Mihály személyében ismét rendkívül szuggesztív, energikus szakember kezébe került irányítás, és a sikerek nem is maradtak el. A hatalmas ütõerejû Kovács Pál, az ugyanIcsak betonkemény Patkór és Gula László fémjelezte a gárdát. Gula ragyogó öklözéssel nyert bronzérmet az 1967-es római Európa-bajnokságon. Legnevezetesebb fegyverténye azonban egy budapesti viadal volt, amikor a zsúfolásig teli sportcsarnok közönségének fergeteges bíztatása közepette szikrázó csatában gyõzte le Baranyikovot, aki korábban egy szabálytalan ütéssel Kajdit fosztotta meg az olimpiai bajnoki cím lehetõségétõl Tokióban. Ez a kilenc perc a mérkõzés másnapjától a sportág egyik nagy, eleven legendája lett. Él, hat, színezõdik, növekszik, a teljesen esélytelen Gula szenzációs gyõzelme világhírû ellenfelével szemben: szívvel, küzdeni tudással, keménységgel alighanem példázat marad minden korok esélytelenül szorítóba lépõ magyar öklözõje számára.

ÖKÖLVÍVÓ SZAKOSZTÁLY

Edzõ: Drexler Géza

Az ökölvívókat a Holczmann Bt. támogatja.

REGISZTRÁCIÓ

név:
jelszó:
Ilyen lesz 2016-tól a Hidegkuti Stadion:


A jövő Lantos Mihály Sportközpontja:

MTK Indulók:
MTK Indulók




Olimpiai Almanach

Asztalitenisz világbajnokok

MTK 120 ÉV

MTK Női Labdarúgó Csapat

KVÍZ

Minek a rövidítése az MTK?

 Magyar Testépítők Köre
 Magyar Testgyakorlók Köre
 Magyar Torna Klub
 Magyar Testedzők Klubja

ALAPSZABALY

Fegyelmi
2014.november 1. szombat
HKSzCsPSzV
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Ön mióta szimpatizál az MTK-val?
Amióta az eszemet tudom
Tinédzser korom óta
Felnőtt koromban lettem MTK drukker
A közelmúltban kedveltem meg a kék-fehér színeket



Szavazat: 45138
A szavazás állása >>
Oldalunk együttműködő partnerei:

Krstály Cukrászda

Online Díszállat Kereskedés

Az oldalt a Panzi-Pet Kft.  üzemelteti.
Bármely híranyag, illetve archív fotó felhasználása csak a forrás feltüntetésével, saját képek felhasználása pedig, csak az mtkinfo.hu írásos beleegyezésével engedélyezett.