A tenisz mindig népszerû sportág volt, s ennek az a magyarázata, hogy már fiatalon elkezdve szinte korhatár nélkül lehet játszani és mindvégig jó szórakozást nyújt. No és természetesen az is szórakoztató, ha az ember azokat nézi, akik magas szinten játsszák a teniszt. Mindezeket a klubban is felismerték és ezért a 20-as évek közepén az akkori vezetõk három teniszpályát létesítettek a Hungária körúti stadion területén, megközelítõen azon a részen, amely a jelenlegi maratoni kaputól a sportcsarnok végéig terjed.

Az az igazság, hogy a pályák elkészültekor még távolról sem volt versenyszerû tenisz a klubban, és ez az új létesítmény tulajdonképpen a vezetõk délutáni szórakozását szolgálta. Ezeken a partikon mind sûrûbben vett részt Orth György is, az egyesület kiemelkedõ tudású futballistája, aki a teniszütõt és a kis, fehér labdát igen jól kezelte.
Ahogy múlt az idõ, úgy egyre többen kezdtek teniszezni az MTK-pályán, s egyesek már tétre menõ találkozókat játszottak, önszorgalomból egymás között kisebb tornákat rendeztek. A szunnyadó versenyszellem felébredt és teret követelt magának. A tenisztelep már szûknek bizonyult és a tagok egyre jobban szorgalmazták a szakosztály megalakítását, versenyek rendezését és az MTK-sok benevezését más egyesületek versenyére. Újabb teniszpályák létesítésére a Hungária körúton már nem volt hely, s ezért új területet kerestek tenisztelep céljaira. Hosszas elõkészületek, tervezgetések és a pénz össszegyülte után a Hungária körúton, közel a Thököly úthoz bérelt a klub egy telket és azon 1930-ban felépítették az MTK önálló tenisztelepét 11 pályával és egy korszerû klubházzal. Ez a maga idejében szinte egyedülálló ilyen létesítmény volt az országban. Hát még az új tenisztelep felavatása milyen rangos esemény volt! Az akkor Magyarországon DC-mérkozést játszó, kituno japán teniszezõk részvételével került sor a pályaavatóra. A sportágban akkor igen rangos távolkeleti vendégek eloször bemutatót tartottak a legjobb magyar teniszezõkkel, majd játszottak MTK-sokkal is. Magasra csapott a lelkesedés lángja a már megalakult teniszszakosztályban és szorgos munka kezdõdött. Átigazolásokkal megerõsítették a szakosztályt, önálló versenyeket rendeztek s ezeken nagyszerû házigazdáknak bizonyultak, rendszeresen megjelentek a társklubok versenyein. A lelkesedés és az ügyszeretet nyomán lassan az eredményesség is jelentkezett.

Az MTK férfi csapata már az elsõ évben bronzérmes lett a II. osztályú csapatbajnokságon, majd két esztendõ után már elsõ osztályú férfi együttese volt a klubnak. A 30-as évek közepén öt MTK-s teniszcsapat szerepelt a különbözõ bajnokságokban és az egyéni versenyeken is szépszámú gyõzelem és értékes helyezés fémjelezte azt a kitûnõ munkát, ami a kék-fehér tenisz-szakosztályban folyt. A mintegy 200 fõt foglalkoztató közösségben nagy figyelmet fordítottak a rendszeres utánpótlás-nevelésre és a legjobb játékosok edzésére, versenyeztetésére egyaránt. Ebben az idõben a legeredményesebb MTK-teniszezõk voltak: a hölgyek sorából Deutsch Márta és Pintér Zsuzsa, a férfiak körébõl pedig dr. Adler Egon, Faragó György, Fillenz György, Grünfeld Sándor, Komár Károly, dr. Majoros István, Rónai János, Sándor Géza, Vadász László.
A fasizmus megroppantotta ezt a nagyszerû szakosztályt is. A tagok megpróbálkoztak tovább mûködni és átvészelni a vegzaturákat, dehát a gyönyörû telepet ott kellett hagyniok és a Pozsonyi úton béreltek maguknak pályát. Ezalatt még jeleskedtek a kékfehér színekben Bardóczi, Komár és a Mihalovics testvérek, de rövidesen megszûnt a szakosztály. Ebbol a szakosztályból is sok áldozatot szedett a világháború és ez is szerepet játszott abban, hogy a felszabadulás után meglehetõsen nehezen indult meg újra a teniszélet az MTK-ban.

Azután 1947-ben újjáalakult a teniszszakosztály és a Balaton utcában egy magánpályán ismét megkezdte mûködését. A Temple, Mihalovics György, Faragó, Komár összetételû csapat III. osztályú bajnok lett, majd a következõ évben Brendusával és Vezekényivel megerõsödve a másodosztály élvonalában szerepeltek.

Egy esztendovel ezután megindultak a magyar sport átszervezési intézkedései és ez egy idore hányatott sorsúvá tette az MTK teniszezõit.
A megújulásra az 1975. évi fúzióig kellett várni, de azután egyre erõteljesebb lett a klub teniszélete. A VM-bõl jött játékosok közül többen már rangot jelentettek a sportágban, (Szõke Péter, a kétszeres EB-érmes, Sári Károly, Szocsik András, Lázár Villmos, Csépai Ferenc, Lukács Gábor), a budai Bartók Béla úti és Asztalos János utcai tenisztelepek pedig bõ lehetõségeket kínáltak a kibontakozáshoz, az alapok szélesítéséhez színvonal emeléséhez. A szakosztály jól sáfárkodott ezekkel a lehetõségekkel, szervezési és szakmai vonatkozásban egyaránt.

Célszerûen felhasználták a tenisz iránt fokozódó érdeklõdést a szakosztályi utánpótlás-nevelés és újabb tehetségek kiválasztása érdekében. Ezért évenként rendszeresen több száz fiatal részvételével tenisztanfolyamokat rendeztek s ez egyúttal az önerejû bevételek növelését is elõsegítette. A saját lábon állás további erõsítésére a klubvezetés közremûködésével együttmuködési megállapodást alakítottak ki a Skála-Coop Válalattal. Ennek nyomán kezdeményezõk voltak az elsõ magyarországi pénzdíjas nemzeközi teniszverseny életrehívásában. A Levi's Kupa néven évenként megrendezésre került verseny egyre rangosabb eseménynek számított a sportág berkeiben, s megvalósításában, fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Pintér András versenyigazgató. A szakosztály szervezési aktivitása mellett a lehetõségek bõvítése sem kerülte el a figyelmet. Az egyesület és a szakosztály közös kezdeményezésére társultak a Feneketlen-tó közelében lévõ Sport Szálló fedett teniszpálya építkezéséhez és ennek következtében a legjobb kék-fehér teniszezõk felkészítése, edzése zord idõjárási körülmények között is biztosítva volt.

Az utánpótlás nevelése és a szervezés, kezdeményezés mellett a szakosztály természetesen nagy figyelmet fordított legjobbjainak felkészítésére, versenyeztetésére is ez az eredményekben is megmutatkozott.

Az MTK-VM teniszezõi "zsinórban" nyerték a hazai csb-ket. Olyan kiváló játékosoknak volt köszönhetõ a siker, mint Szõke, Csépai, Lázár, Lukács, Lányi, Tarján, Vad, Oroszpataki, Keresztes vagy Vágó.
Az egyesület férfi teniszcsapata kontinentális mértékkel mérve is jelentõs erõt képviselt, európai viszonylatban a földrész legjobb nyolc együttese közé tartozott, amit az is igazolt, hogy a Tenisz Bajnokcsapatok Európa Kupájában rendszeresen túljutott a 2-3 fordulón és többnyire a vigaszág gyõzteseként fejezte be a küzdelemsorozatot.

A világranglistán is szerepeltek MTK-VM-es teniszezõk, akkoriban Csépai Ferenc, Lár András és Turi Zsuzsa vívták ki ezt a megtisztelõ helyet.